Búcsút intettek szeretett iskolájuknak a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum nyolcadikosai

A szatmárnémeti székesegyház ismét megtelt szeretettel. A Hám János Lici nyolcadikosai utolsó közös ünnepségükre érkeztek a jól ismert falak közé. Őket tanáraik és szeretteik is elkísérték.

Bensőséges hangulatú eseményben lehetett része az egybegyűlteknek június 6-án, csütörtökön délben. Ez a nap a végzős gimnazistákról szólt, akik már reggel óta a búcsú jegyében cselekedtek. A reggeli órákban a hetedikesek köszöntötték a fiatalokat a saját osztálytermükben. Ezután következett az osztályfőnöki óra. Tizenegy órától a szentmiséig körbe járták az alma mater épületét, még egyszer meglátogatták társaikat és a tanáraikat. Délben a fekete-fehérbe öltözött tizenévesek csapata kézen fogva vonult át a katedrálisba, hogy kezdetét vegye a mise és a díjátadó. Mielőtt a templomba beléptek, elénekeltek egy dalt és főt hajtottak Hám János püspök szobra előtt.

Az ünnepi szentmisét Nm. Ft. Schönberger Jenő, szatmári megyéspüspök pontifikálta, szentbeszédet mondott Pakot Géza SJ atya. Fekete Andrea végzős tanulótól hangzott el az olvasmány Mózes Ötödik Könyvéből. Sebesi Edvárd Gyula, szintén végzős, olvasta fel a szentleckét Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből. Közben a líceum énekkara és hangszeren játszó diákjai szolgáltatták a zenés, vidám kíséretet, a közösség velük együtt énekelte a dalokat, zengett a templomhajó.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke szólt elsőként a búcsúzó fiatalokhoz és szeretteikhez. Minden jót kívánt számukra a jövőre nézve és arra intette őket, hogy ne térjenek le a már megválasztott ösvényről. A Hám János Líceumban megalapozott életutat követve a Mindenható segítségével megtalálják, amit keresnek és amire vágynak. A fiatal felnőttekre az Isten áldását kérte, s így bocsájtotta őket útjukra.

Az iskola spirituálisa, a tanulók mindenkori „Spirije” értékes tanácsokkal látta el a tarisznyásokat: „Következik az élet még szebb része számotokra. Merjetek változni a jó felé, de amikor kipattan a labda, s a bíró azt mondja, vissza kéne téríteni, vissza kéne térni a közösségbe, akkor tegyetek úgy, és vegyetek is részt benne! Itt mindannyian egy közösségbe tartoztatok és tartoztok, mit a Jó Isten szeretete összetart. Induljatok tovább bátran, induljatok tovább nagylelkűen. Ne okoskodjatok, hanem okosodjatok! Ne csak füleljetek, hanem halljatok is! Ne fecsegjétek szét a dolgaitokat, hanem kössetek bizalmi barátságokat! Ne játsszátok az életet, hanem játsszatok az életben!”

Ezt követően Ádámkó István osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, melyeket kiváltképp a nyolcadikosok számára címzett: „Hogy mit csomagolsz be magadnak az útra? Az a te döntésed. Hogy mit viszel magaddal a 4 vagy több évből? Lehetőleg próbáld meg kiválogatni a legszebb pillanatokat. Most lezárul életetek egy szakasza, amelyben a kérdések dominánsabbak és intenzívebbek voltak mint a válaszok. Biztatlak benneteket, hogy vágyakozással, de legfőképpen alázattal nézzetek az előtettek álló középiskolai évekre. Meggyőződésem, hogy nagyon sok kérdés van még bennetek. Arra bátorítalak benneteket, hogy hozzátok és tegyétek ezeket kérdéseket, kételyeket Isten elé. Ha ilyen lelkülettel vágtok neki életetek egy újabb szakaszának, minden alkalommal magasba emelhetitek a bearanyozott kupát.”

A köszöntők után a tanulmányi, a verseny-, illetve a sporteredményekért járó okleveleket és könyvjutalmakat adták át a fiatalok számára. Az ifjakat Csapó-Ilyés Attila-Csaba igazgatóhelyettes jelentette be, az elismeréseket az igazgató és Szabó Levente Tamás osztályfőnök adta át. Az évfolyamelső Kabai Tünde lett 10-es átlaggal. A második Ziman Krisztina (9,90), a harmadik Mali Csenge (9,87).

A csoportkép készítését követően a diákok és a szeretteik örömtől sugárzó arccal léptek ki a szatmárnémeti székesegyház ajtaján.